Kehidakustány

Története:

A Kehidakustány elnevezés a korábban önálló két település Kehida és Kustány összevonásával alakult ki. Egyik magyarázat szerint a Kehida elnevezés a két ittlévő zalai hídra utal. Mások a „ketőd” (másodszülött fiú) szóban látják a név gyökereit. A Kustány ómagyar személynév származéka. Kehidakustány területén legkorábban a bronzkorban alakult ki állandó település. Később, a kelták lakták a vidéket. Az avarok jelentős települést hoztak létre itt. A községben két gazdag temetőt is feltártak. Kehida az árpád-kori Zala vármegye központi területén feküdt, továbbá stratégiai szerepe volt, hogy itt volt a legdélebbi zalai átkelés – mivel a délebbi területek mocsarasok voltak –, így már korán jelentős településsé fejlődött. Első említése 1232-es, amikor is itt ülésezett az ország első nemesi bírósága. A „Zalán inneni és túli” serviensek ítélkeztek a veszprémi püspök és Ogusz bán ügyében. A 13. és 14. század során több oklevél is készült itt, illetve több megye- illetve nádori gyűlés színtere volt. Legnagyobb birtokosai 1322-ig a Koppányi, majd a Kanizsai család volt, de a Hédervári és a Szentkirályi család is rendelkezhetett némi földterülettel. 1441-ben a Kanizsai család a trónért vívott harcban Erzsébet királyné mellé állt, így I. Ulászló a kehidai vámot a Pethő családnak adta, miközben megtartotta a Kanizsaiakat korábbi birtokukon, akik 1523-ig tetemes adósságot halmoztak fel, így ekkor a falut a Hassági családnak adták, akik hamarosan udvarházat is építettek itt. Kustány Kehidához hasonlóan az Árpád-korban alakult ki mint részben királyi birtok. Első említése 1275-ből való, majd 1411-ben Csapi András kapta meg a települést. Birodalma azonban felbomlott, és a kialakult három községrész (Alsó-, Felső- és Egyházaskustány más-más családok birtokába került.
A 16. században a török támadások folyamatossá váltak, így 1554-ben a földesurak erődítménnyel látták el udvarházukat, majd később jelentős várrá alakítottak azt. Védelmi funkciót 1588-ig látta el sikerrel, amikor is a törökök Kanizsát megkerülve végigrabolták a Zala völgyét elpusztítva többek között Kehidát is. A két falu a 17. század elején lassan ismét benépesült ismét be, és, bár a törökök többször portyáztak a területén, Kehida lassú fejlődést mutatott: Kustányban malom működött a Zalán, majd 1678-tól vám is. 1681-ben a Hertelédy család lett a falu földesura. Birtoklásuk idején Kehida ismét jelentős településsé alakulhatott, ahol a 18. század elején iskola is nyílt, ahova a kustányiak is jártal.
1757-ben házasulás révén jutott a Deák család tulajdonába a település, és 1854-es eladásáig náluk is maradt.
Ekkor Széchenyi Ödön vásárolta meg Deák Ferenctől, majd adta tovább a Beronyi bankárcsaládnak, akiktől végül a Károlyiakhoz került. Zala György 1928-ban készítette a kúria előtti Deák szobrot. Az udvarház előtt álló emeletes épület az ország első vidéki mezőgazdasági szakiskolája volt (ma általános iskola).A kehidai temetőben álló XIII. századi román stílusú kis templom az 1700-as évek végén lett a Deák család sírkápolnája.
Deák Ferenc nagyszülei, szülei és bátyja vannak itt eltemetve.

A település nevezetességei:

Rk. barokk templom, Deák Ferenc szobra, Szent Vendel szobor, Gaál kereszt. Templom-rom a XII.századból
Temetőkápolna a XIII. századból
Deák Kúria emlékmúzeum
Deák kút kiránduló hely
Kustányi fa harangláb, a kerékpárút melletti és a romtorony környékén védett fasorok, és a helyi védettség alatt lévőkőkeresztek

Irodalmi művek, amelyek a településhez köthetők:

A településről bővebb információval szolgál Dr. Molnár András: Száz magyar falu című kötete (2000), amelyben Kehida is szerepel.

Kiemelkedő rendezvények:

„KEHIDAKUSTÁNYI DEÁK NAPOK” – FALUNAP. A település kiemelkedő rendezvénye a húsvétkor megrendezésre kerülő Kehidai Kavalkád, és augusztus végén a Lovas Termál Kupa.