Pakod

Története:

A község nevének eredete és jelentése ismeretlen. A nyelvészek szerint személynév eredeti, talán elsõ ismert birtokosa Páka vagy Pakod lehetett, de még az is bizonytalan, hogy ez a név magyar vagy szláv név volt-e. A névadás módjából csak annyi látszik valószínûnek, hogy a névadás a XII. század végén, vagy a XIII. század elején történhetett 1211-bõl származik a községrõl az elsõ írásos megemlékezés POCUD (Pokod) néven, aminek ezt a pannonhalmi Szent Benedek rend történetének könyvébõl olvashatjuk 1230-ban egy oklevél tesz említést Pakodról, illetve Pakodtól észak-keletre fekvõ Barabás nevû településrõl. Ez az okmány részletesen leírja hogy van Barabásnak két malma, egy hídja, amelyen emberemlékezet óta a birtokos hídvámot szedett. Barabást (másutt így olvashatjuk: Barlabás vagy Barlabás hídját) 1247-ben a Szentgróti család a türjei egyháznak adományozza és azé is marad 1945-ig. A XIV-ik században elõbb a türjei nemességbeli Bériek, majd a Kõszegi család leszármazottai, a Kokasok. Végül az ugyancsak türjei nemzetségbeli Szentgrótiak szerezték meg a falu egy-egy részét. A XIV. században megkülönböztették Egyházaspakodot, amelynek temploma, 1419-ben paróchiás papja Miklós fia Miklós volt /Z0.II.418./.1437-ben pedig Kelemen /Hg.Batthyány-cs.lt.Himfy.441./. 1442-ben Mihály volt a papja, aki azt a pápai kegyet kapta, hogy gyóntatóját szabadon választhatta meg /Mon.Vesp.III.117./. 1496-ban János fia Mihályról olvasunk, aki a pachod-i Kozma Damján-egyház Bold. Szüz oltárának az igazgatója volt /Uo.IV.135./, 1567-ben az elsõ zala megyei törökdúlás után az egész falut leégették, de 1572-ben már megint másfél portát jegyeztek fel. Ekkor a régi birtokosok már nincsenek, 1592-ben újra leégették a törökök, de megint újraépült. 1707-ben a kuruc-labanc háború következtében maga a falu tűzvész áldozata lett. Elpusztult a templom is, amely fából készült. Ennek, a második templomnak a pusztulását egy harang éli túl, amelyet 1677-ben öntöttek. Ez a harang felkerült a mostani, a harmadik templom tornyába, 1769-re száztizenkettõ család lakta Pakodot, hatszázkilencven lélekkel, ebbõl negyvenegy nemesi család. A falu nagyobb részét ekkor már a Festetics grófok és a zalabéri Horváth József birtokolta. 1783 március 31-én nagy tûzvész pusztított a faluban. A kilencvennégy házból harminckettõ leégett. 1795-ben árvíz pusztítja a falut. Az egész település vízben állott. A Szentegyházba is bement a víz a nyugati ajtón, olvashatjuk az anyakönyvben. Hidakat, házakat, malmokat döntött össze. 1919 után a fehérpapok türjei szerzetesrend birtokából hasították ki azokat a házhelyeket, amelyeken a mai Barabás újfalu épült.

A település nevezetességei:

Itt áll az 1717-ben újjáépült műemlék római katolikus templom, melynek főoltárát neobarokk, szószékét XVIII. századi parasztbarokk fafaragás díszíti. A pakodi szőlőhegyek nemcsak a bor kedvelőinek jelentenek vonzó célpontot. A pincék többsége igen régi, nem ritka a 200 éves boltozat, még idősebb faajtók, épületek is megcsodálhatók a festői szépségű túraútvonalakon járva. Testvérfalu: Gyõrszentiván

Kiemelkedő rendezvények:

Búcsú - Egyházzenei koncert:Július 15-e utáni vasárnap
Templom - állandó kiállítás